TRAVELYOGI az úton, avagy útszéli kis filozofálgatás
Mindig elképzeled, aztán legtöbbször gondosan megtervezed. És menetközben szépen rájössz, hogy ez a terv vagy kivitelezhető, vagy nem. Nagy tanúság ez, elfogadni, hogy ezt tervezted, de egész másképp lesz. Elengedni az apró kis bosszúságokat, amíg mindig vannak, túlélni a nagy kújratervezéseket. Nem ezt kértük, nem ezt akartuk, nem oda akartunk…
De előbb utóbb megtanulod, hogy ez annyira nem fontos, nem ezért jöttél. Itt vagy ahol végül is lenni szeretnél, és már nincs jelentősége, hogy hány kátyú volt, hány defekt, hány eltévedés. És innentől, tényleg élménnyé válik minden. Viccessé, izgalmassá feledhetetlenné, néha kicsit veszélyessé, de mindenképp örökre szólóvá.
Mindig találhatsz új úti célt, ha ezt nem felejted el. Ha tudsz örülni a rövid kis kirándulásoknak közeli helyekre, ha hálás tudsz lenni minden élményért és emlékért, amit megkapsz. Mert ha igen, akkor cserébe, egy napon biztosan megkapod a NAGY UTAZÁST. Ami olyan szívfájdítóan tökéletesen fantasztikus minden egyes másodpercében, hogy alig mered hinni, ez veled történik. De igen, megtörténik.
Vannak helyek, amik fogva tartanak. Amit belélegzel és benned marad, veled tart a folytonos visszavágyódás. És nem biztos, hogy ezek nagyon különleges helyek. Sőt . Megmagyarázhatatlan okból csak neked válik különlegessé. És vannak gyönyörű szép helyek, ahol ott jársz, szívből megcsodálod a szépségét, de valahogy még sem tud megérinteni. ÚGY.
Sosem fogjuk megtudni miért.
Szabad akaratodból választod, vagy a körülmények kényszerítik rád. Élvezed, vagy összeszorított foggal rakod egyik lábad a másik után. De előbb vagy utóbb ha akarod ha nem, ott lesz egy kereszteződés, és akkor döntened kell merre tovább. És a GPS sem tudja mindig a tutit.
Én odaértem, és GPS sem volt nálam. A belső iránytű volt az egyetlen navigáció.
És amikor döntöttem útitársat is kaptam. Egy reggel ott ült a vonaton…
Utazz!! Találd meg a te utad, és hozzá az Útitársakat!
